Milyen szép az, mikor az ember az erdőben "trackingel", vagy csak egyszerűen sétálgat a nyár végi melegben, s időnként egy-egy lágy szellő siomogatja végig az izzadt testét az eltévedt bárányfelhők alatt. S ennél mennyivel szebb az, ha mindez a jó barátok körében történik meg. Így esett e szép eset most is, mikor a Dél-Dunamenti kisebb testvérek közül néhányan fogtuk a lábunkat és egymás után pakoltuk egy egész napon át. Indulva Zebegényből, a Dömösi átkelés fölötti Remete bralangnál megpihenve, a Szt. Mihály-hegyen felkapaszkodva, a Hegyes-tetőn átbaktatva, az ottani kilátóból jól kilátva és szemügyre véve a körülötte ücsörgő hegyeket, mellette elkúszó Dunát, vele farkasszemet néző várat, majd elérve Nagymarosra egy, a térképen nem is létező úton. Közben sütött a nap, felhők váltogatták egymást, ha éppen nem volt tiszta kék az ég, és néhol egy kis szél is volt. A fényképező gépek kattogtak, a cipők talpa kopott, a verejték szép nagy mennyiségben gyűlt össze a ruhákba ágyazva magát, a vizek elfogytak, a csokik megolvadtak, a szendvicsek elfogytak, de a jókedv töretlenül emelkedett minél magasabbra. Csodaszép volt a táj ilyen tiszta időben. Ameddig a hegyek engedték, jól lehetett látni mindent. Talán ezért volt ott órák óta a barlang egyik kis szikláján egy galamb, hogy gyönyörködön a Visegrádi-hegység óriási földhalmaiban. És voltak még gyíkok, víznyelők, virágok, emelkedők, sziklák, meredek lejtők, csúszós utak, kisebb eltévedések :), és ritmusos "megöllek, megöllek" énekek, pihenések, szomjazások, hajtások, nevetések, énekek, beszélgetések... Időnként megpihenve, de mégis könnyedén. Így sikerült végül eljutni a barátság következő szintjére. És így jutottunk el Nagymarosra is, ahol rohamtempóban vettünk csak jégkrémet, és futva jegyet, hogy le ne késsük a vonatot. :)
Mindent összevetve, megérte a fáradtság, megérte a korán kelés, megérte az erdőben való szomjazás, megérte a sok utazás.
És köszönet mindenkinek, és köszönet Istennek, aki aznap csodát művelt velem, és segített nekünk.
Egyszerűen fantasztikus nap volt. Folytatás következik... ;)
Nem a Mátrix c. filmben szerepelek, hanem sokkal jobb dolog történt most. :) Lemerültem, és nem találtam a kiutat. Azt hittem, hogy majd simán kilépek, meg egyedül is fog menni... de nem! Ám jött a 7régiós találkozó,és megtörtént a csoda... Adott nekem erőt, megfogta a kezemet, és felsegített. És újra járok, és újra mosolygok, és újra éneklem nagyságát és szépségét. És újratöltött! :) Szép volt ez a találkozó. És onnan egy kis morzsa (ha már így Nagyböjtben vagyunk):
Vágott vessző a kezében, Fején töviskoszorú, Édes Jézus mondd meg nékem, Mért vagy olyan szomorú.
Könnyel mosnám véres vállad, Rajta minden földi bú, Veled vinném keresztfádat, Ne légy olyan szomorú. (Köszi Csaba)
Ha az embernek fáj a comtöve, és meg kell röntgenezni, talán nics nagy riadalom. de amikor jön a röntgenes néni, hogy nincs kép, nincs semmi, még egy felvétel kell, elgondolkozhatunk. Vajon akkor nincs is lábam? Talán így már van értelmes oka a fájdalomak? - Vagy éppen most teljesen értelmetlen...
Nincs sehol hó, sem ott, ahonnan elindutunk, sem ott, ahova kijukadtunk. A busz kb. két óra alatt meg is érkezett kicsiny városunkból Mátraházára. Egy kis séta a Kékesig, és ebéd. De legalább volt hó. :) Elmaradt attól, mikor jó térdig érő hóban csavarogtunk a Börzsönyben régebben, de volt. És szép volt minden. Szendvics után, amit egy étterem könnyűszerkezetes falai között hamar befaltunk, egy kis forró, édes tea, amivel sikerült leforráznom a nyelvemet. Nem én ízesítettem, így baromi édes volt. Na, elővettem az enyémet is, és elégedetten mentem ki a többiekhez, akik idő közben a kilátótól északra lévő részen már nekiláttak a vad szánkózásnak. Beszálltam én is a szórakozásba, szigorú szabályként magam elé állítva, amit egy kedves barátom mondott még nagyon régen: Örökké gyerek, kit az istenek szeretnek. :) (Nem túl tökéletes fogalmazás, de azt hiszem érthető.) A második, vagy harmadik körben egy hosszabb szánkót kértem el. Ketten a kisebbek közül felültek mögém. Mondtam nekik, hogy a lábakat föl, én fogok csak kormányozni és ne fékezzenek a csúszás közben. Aztán... 3... 2... 1... Fékezz! Hangzott a kiáltás, miután belevágtam a lábamat a hóba, de ez nem segített lassulni. Jött a háló, utána meg a még meredekebb rész. De a drága utastársaim valamiért nem fékeztek, én meg egyedül kevés voltam. :) Az erős, jó minőségű háló majd másfél méter magas volt a földtől. Megfogott, de előtte még elvittük a műanyag tartóját is. :D Kissé-nagyon-teljesen meghajlott, az alsó felét így széttöreve, szép szálasra. (Még jó, hogya földben bnne maradt.) Szóval megálltunk, igaz a hálót azért még meghúztuk egy kicsit, hogy tuti ne menjünk tovább. Kézjegyünket otthagyva. Aztán volt még pár kör, de minden simán ment. Lefele a sípáján haladó kék jelen mentünk. A lényeg, hogy két felnőtt férfi nekilát szánkózni. Egy nagy lejtő, egy egyenes szakasz, egy kisebb lejtő, és egy majdnem egyenes szakasz. Alig tudtunk megállni. A tömeg szélén (majdnem a szánkópálya közepén) álló szőke hölgyet még kikerültük kb. 30 centivel, a követ is kibírtuk, ami dobott egy nagyot a szánkó bal oldalán, és fel sem borultunk, mikor korrigálni kellett, hogy nehogy féloldalra forduljunk és boruljunk. Azután jött a vége. Láttuk, hogy jeges, de hiába kezdtünk el időben fékezni, nem használt semmit, sőt, ott már irányítani sem lehetett! :) A kisgyerek időben félreállt, és jött a hó, aztán a megállj! ...
Hatalmas öröm, hogy megszületett az unokahúgom, így immáron kétszeres nagybácsi lettem! :) Janka, a kislány, jól van, és aranyos - még nem volt szerencsém látni. :)
Vagy három éve nincs biciklim. Amiért egykor oly keményen megdolgoztam nyáron, és szeretgettem, szerelgettem olyan odaadóan, egyszer csak valami oknál fogva elromlott. A hajtótengelyének a menete szétment, vagyis megszünt. A menet teljesen szétmaródott. Nem tudom, mitől és hogyan, de tönkrement. És ez az, amit nem lehet a bicikli vázban kicserélni. A javítása is körülményes lett volna, és nem tudni, menniyre bírta volna az általam adiktált tempót. Kelett egy új váz, egy jármű. Szóval összeraktam akkor egy bringát, de hát az nem lett olyan, amit lehetett volna igazán használni, mert az alkatrészek előző cecajokból voltak, és már azok is betegek volta (a tengely, a váz, ...) Így nem volt és most van. Pénzt nem akartam olyanra költeni, ami ...szóval csak jobbat akartam venni, amihez meg nem volt elég háttér. De kaptam egy jó minőségű vázat, és így gyakorlatilag néhány új alkatrész beszerzésével 3 bicikliből lett a mostani! :)
Hej, a kis édes! Végre van! Már lehet az autósokat sokkolni! :D
Meg volt az első Országos Karizmatikus Ifjúsági Találkozó. Most szombaton.
Drága barátommal, Fricivel és kedvesével képviseltettük kis városunkat. rengeteget jelentett. Sokat kaptam, és újra fel lettem töltődve. :) Ami most igencsak rám fér. Igaz a végére fájt a vállam, és álmos is voltam egész nap, mert kialvatlanul mentem oda, de hihetetlen jó volt. :)
